Jelenleg a vasúti áramelosztó hálózatok egyre inkább kábeles tápellátást használnak. Néha vannak olyan helyzetek, amikor a viszonylag kis kapacitású független terhelések koncentrálódnak. Ilyen esetekben jellemzően kábelelágazó dobozokat használunk több kábelág összekapcsolására. Ennek az az oka, hogy a kábelelágazó dobozok nem működhetnek közvetlenül az egyes vonalakon; csak kábelelágazásként szolgálnak. A kábelelágazó dobozok fő funkciója kettős: először is a kábelek átvitele; másodszor pedig az elágazó kábelekhez.
(1) Kábelelágazás funkció: Ha az áramelosztó vezeték hosszú, sok kis területű{1}}kábel használata az energiaátvitelhez pazarló lenne. Ezért amikor a vezeték kimegy a terheléshez, általában főkábelt választunk a kimenő átvitelhez. Ezután a terhelés közelében egy kábelelágazó doboz segítségével leágazzuk a főkábelt, és sok kis-területű kábelre osztjuk, amelyeket ezután csatlakoztatunk a terheléshez.
(2) Kábelátviteli funkció: Ha az áramelosztási távolság nagy, maga a kábel hossza nem felel meg a hosszú{1}}távolságra vonatkozó követelményeknek. Ezért a csatlakoztatáshoz kábelkötéseket vagy kábelátadó dobozokat kell használni. Általában a kábel közbenső csatlakozásokat akkor használják, ha az áramelosztási távolság kevesebb, mint 3000 m; a 3000 m-t meghaladó távolságú kábelvonalakon azonban sok közbenső csatlakozás használata növelné a biztonsági kockázatokat. Ezért az áramellátás biztonsága érdekében általában kábelelágazó dobozokat használunk a csatlakoztatáshoz.
(3) A kábelelágazó dobozok megkönnyítik a különböző keresztmetszetű kábelek csatlakoztatását, kiküszöbölve a kábel közbenső kötések bonyolult folyamatát, javítják a kábelcsatlakozási környezetet, biztosítják a csatlakozás minőségét, valamint megkönnyítik a rutinszerű ellenőrzést és karbantartást a későbbi üzemeltetés során.